�l�k a szob�mban az �r�asztalom f�l� g�rnyedek �s �rom azt az unalmas fizik�t... A fejem elkezd f�jni, de nem t�r�d�k vele, nem fontos annyira. Az es� is elkezd esni, de �n csak �rok �s tanulok rend�letlen�l. A fejem m�r annyira f�j,hogy szinte m�r l�ktet is...de �n megpr�b�lok csak a fizik�ra figyelni.  A fejembe �thas�t valami gy�tr�, k�nz� f�jdalom. Az es� egyre jobban kopogtatja az ablakomat. Mikor lesz m�r v�ge ennek? K�rdem, de v�laszt csak a fejem gy�tr� f�jdalma ad. Sz�r,l�ktet, dobog, sajog, has�t, gy�t�r. El�g!-ki�ltok f�l.. El�g, ha mondom! Nem b�rom m�r. Cs�nd legyen, nyugalom �s f�jdalomn�lk�li �let. El�g!! Az es� egyre jobban szakad, veri, majdnem be�ti kicsiny ablakomat �s �n m�r lemondtam a fizik�r�l is. Fejem l�ktet, has�t �s forr� lesz hirtelen. Elegem van m�r ebb�l. Nem b�rom. Megk�ne ett�l az �lett�l szabadulni. Tudom, hogy f�jni fog, de meg�ri, minek �ljek, ha m�r nincs boldogs�gom!

S�rni kezdek, az�rt ezt m�gse gondolhatom komolyan, Isten az�rt hozott a vil�gra, hogy valamilyen feladatot v�ghez vigyek. De ilyen �ron, hogy szenvedjek...?

A fejem f�j�sa hirtelen meg�llt..M�s dimenzi�ba ker�ltem hirtelen. Piros volt minden �s nem f�jt semmi, az �gvil�gon semmi. Nem hallottam semmitt, m�g az es� kopog� zaj�t sem. Nem �reztem semmitt csak j�les� zuhan�st, kis sz�d�l�st, de mennyei volt. Minden megsz�nt l�tezni k�r�l�ttem �s j� volt v�gre pihenni, kipihenni f�jdalmaimat! �szk�ltam a boldogs�gban �s a v�gtelen nyugalomban.

Nem hallhattam meg, gondoltam magamban, hisz �n nem lenn�k k�pes �nmagamnak �rtani, de h�t akkor hol vagyok �s mi t�rt�nt?   El�rkeztem egy olyan pontra, amikor a f�jdalomb�l, �r�m �s boldogs�g lesz.  

Az ilyeszt� cs�ndben �s mag�nyban kopog�st hallottam. Ez nem az es� volt...Elkezdtem zuhanni �s kinyitottam szemem. A k�k rongysz�nyegemen tal�ltam magam. Ekkor a kopog�s megsz�nt �s �n tiszt�n l�ttam a dolgokat!

A m�sik dimenzi�ba val� utaz�s r�vil�g�tott arra a t�nyre, hogy nekem �lnem kell, nekem k�ldet�sem van...